 |
| ~♫♬♩ |
"Ebben a pillanatban 7,152,155,785 ember él a világon.Mindegyik különböző.Sokan vannak,akik félnek,elitélnek,megventek.Akik hazatérnek,vagy olykor éppen elvesznek.Vannak,akik hazudnak,hogy túléljék a hétköznapokat.Mások éppen most szembesülnek az igazsággal.Vannak ördögi emberek,kik háborúskodásra születtek,míg mások arra,hogy az ördöggel viaskodjanak.Több,mint 7 milliárd ember a földön,több,mint 7 milliárd lélek,és néha csak egyetlen egyre lenne szükségünk..Emlékszem még a napra,szívem tisztán hordozza minden jelenetét,fülemben cseng szavaidnak édes dallama,mely egykor szívemet melengette,most azonban inkább úgy hat ki rajtam,mint egy rossz fekély.Mindenhol téged látlak.Szemeid ragyogása,ajkaid tündöklése,ahogy nevemet kimondod,soha senki szebben nem mondta.Arcom akarat nélkül és mosolyra húzódik,ha elmém felidézi csípkelődéseidet,melyek után mindig gyermeki ártatlansággal kijelentetted,"csak vicceltem" és akár egy nyájas kismacska megmutattad sármos mosolyodat. Hát,hogyan tudtam volna haragudni rád? Hidd el nekem,akárhányszor veszekedtem veled,a lelkem sosem tudott elfordulni tőled..semmiért.
És,most ahogy itt ülők ebben a hideg,fagyos szobában,minden egyes könnycseppemmel egy emléket siratva..vágyakozva azután az egy után..Utánad!"
